Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tönkretett életek

2009.04.30

Tönkretett életek

Csodás este volt, független a téli éjszakától. Barátnőmmel elterveztük, hogy szombat este kiruccanunk valahova. Minden jól ment. Este barátnőmnél még csináltunk pár fotót is magunkról, már régóta beszéltük, hogy kellenének már új képek, a régiek már nem voltak olyan jók és érdekesek.
Sminkelés közben zenét hallgattunk, ittunk és beszélgettünk. Persze ő másról sem tudott beszélni, csak a pasijáról, hogy Adam így, Adam úgy, hogy Adam milyen jó, rendes, meg kedves persze.
Én akkor még nem nagyon ismertem a fickót, kétszer-háromszor ha találkoztunk. Eleinte nekem is szimpatikus volt, de mivel ő a barátnőm fiúja, nekem tabu téma volt. Nem lehetett közöm hozzá, vagyis nem kezdhettem ki vele. Megjegyzem, pedig nagyon helyes pasi, szívesen elcsábítottam volna. Mikor készen voltunk a sminkeléssel meg a többivel, meg már az innivaló is elfogyott, elindultunk a Jilien hotel szórakozó helyére. Ez egy nagyobb diszkó volt, körülbelül ötezer férőhelyes, szóval jó nagy.
Amikor odaértünk, Donna rögtön Adam nyakába ugrott, és össze-vissza csókolták egymást. Örültem nekik, legalább boldogok. Bezzeg az én pasim amióta egyetemre jár Londonban, csak ritkán látom, hétvégenként jön haza Los Angelesbe egy-két napra. Akkor sem megyünk sehova, ott ülünk nála a szüleivel, én a tévét bámulom, ő meg a számítógépén játszik... Húsz éves létére játszik, istenemre mondom, olyan mint egy nagyra nőtt gyerek. Nemhogy inkább szórakozni mentünk volna. Már komolyan fontolgatom, hogy szakítok vele és keresek mást. Ezért jöttem el most barátnőmmel, ő meg maradjon csak otthon a hülye játékaival. Már nagyon untam az állandóan csak játszunk, tévét nézünk-öt.
Basszus! Fiatal vagyok és szórakozni akarok! Az ember még fiatalon ki kell, hogy élje magát, mert amikor már családja meg gyereke van az embernek mégsem mehet el úgy szórakozni mint akinek nincs!
Táncolás közben, elrévülten a zenétől, egyszer csak ott terem mellettem Adam. Csodálkoztam, hogy-hogy nem Donnával van. Átkarolta derekam hátulról, és úgy táncolt velem. Ez meg mi a fenét művel? és ellöktem magamtól. Odajött hozzám és kérdezte, hogy lenne-e kedvem egy játékhoz. Azt mondta, hogy Donna más pasikkal táncol, és ő ezt nem nézte jó szemmel. Ha Donna megteheti ő is megteheti! - mondta. Ő egy domináns egyéniség, és nem szereti, ha nem teheti azt amit akar. Így került oda hozzám.
Egész este együtt voltunk, táncoltunk, beszélgettünk. Donna egy közeli asztalnál figyelt minket. Ezt tudtam is, ezért figyeltem arra amit teszek. Adamnek még véletlen sem engedtem volna meg, hogy megcsókoljon.
Rendeltünk egy italt. Én vodkát kértem jéggel Adam egy tequilát rendelt. A bárnál italozás közben azt mondta, hogy én jobban tetszem neki mint Donna!
Amikor először meglátott, akkor tetszettem meg neki.
Én ledöbbenve álltam, csodálkoztam, hogy ezt nem mondhatja komolyan. Ő Donna pasija, ha én most összejövök vele, akkor vége a barátságunknak Donnával. Ezt ő sem akarhatja, így nem tehet tönkre egy barátságot, ami már hét éve tart.
Pár pohár vodka után úgy gondoltam meglátogatom a mellékhelyiséget, Donna is velem jött. Odabent kifaggatott, hogy mi van, mit akart Adam tőlem. Nagy levegőt vettem és elmeséltem neki, hogy Adamnek nem tetszett a ma esti viselkedése, hogy elment más pasikkal táncolni, hogy túl sokat iszik, ami egy lányhoz nem illő és, hogy én jobban tetszem neki mint ő.
Donna felháborodva, megsértődve rohant ki a vécéből, otthagyva engem.
A szívemet a kétségbeesés kerítette hatalmába. El fogom veszíteni Donnát, és erről csak Adam tehet.
Nem sok kellett, hogy sírva fakadjak. Pedig olyan jól indult ez az este, miért kellet Adamnek így bekavarnia azzal, hogy odajött hozzám és elkezdett flörtölni velem.
Miért? Pedig ez csak egy játéknak indult, de a végén nagyon komoly valóság lett belőle.
Kilépve a toalett ajtaján látom, hogy Donna és Adam veszekednek, lassan odasétálok.
-Kérem a mobilom! -szavaimat úgy mondtam ki Donnának, hogy semmi érzés nem volt benne, csak fájdalom, azt is én éreztem egyedül.
Tudtommal már nem először vitáznak. Donna többször panaszkodott nekem, hogy sűrűn összevesznek sms-ben.
Záróra volt. Elindultam kifelé az ajtón, odakint leültem egy padra, hogy kicsit megkönnyebbüljek. Nagyot szippantottam a levegőből, de az sem segített, kifakadtak könnyeim, már nem tudtam visszatartani. Öt-tíz perc telhetett el amikor Donna és Adam is kiléptek az utcára. Viháncoltak mint a gyerekek, szórakoztak egymással. Én még jobban elkezdtem sírni, láttam, ahogy mindketten lefordulnak a sarkon... Taxira várnak.
Én végig egyedül ültem a padon és vártam, hogy történjen valami, valami ami fellelkesít, valamit ami megtöri ezt a csendet.
Autó robogását hallottam a közelből, megérkezett a taxi. Láttam, ahogy Donna beszáll és elindulnak. Adam nem ment el, itt maradt, vajon miért? Mit akarhat még? Nem volt neki elég amit Donnával és velem művelt?
Ezek után már csak halvány reményt láttam arra, hogy valaha is kibékülhetek Donnával.
Odaért hozzám és leült mellém, próbált vigasztalni, hogy ne aggódjak, minden rendbe fog jönni. Nem szóltam semmit, hallgattam, mérges voltam rá mert tönkretette az esténket Donnával. Alig öt percet ültünk ott, egymás mellett, csendben és szótlanul. Váratlanul Adam kézen fogott és elvitt, azt mondta hazavisz. Akkor persze még nem tudtam, hogy őhozzá akar vinni.
Innen már nincs visszaút, kétségbe voltam esve. Ott maradtam nála. Lenyugodtam valamennyire, tévét néztünk. Az idő hajnal három óra felé járhatott már.
Megfordított az ágyon és megcsókolt. Nem tudtam ellenkezni, nem tudtam kimondani azt a szót, hogy NEM.
Megtörtént. Lefeküdtem Adammel. Olyan pillanatokat éltem át akkor, amit pasival még soha. Tökéletes gyönyörben részesített. Minden porcikám remegett az aléltságtól.
Reggel hat óra volt, és már indulnom kellene, mondtam Adamnek, hogy hívjon egy taxit nekem. Alig tudtunk elszakadni egymástól, nem akarta még, hogy hazamenjek. Hét óra volt, mire hazaértem, holt fáradt voltam, szinte beleestem az ágyba az álmosságtól, rögtön elaludtam amint letettem a fejem.
Amikor felébredtem, tudtam, hogy el kell mennem Donnához a cuccaimért. Írtam neki egy sms-t, hogy otthon van-e, és ráérne-e egy fél órára. Azt válaszolta, hogy ötig otthon van. Nehezemre esett minden aznap, nem éreztem túl jól magam amiatt, amit Donnával tettem. Útközben sokat gondolkodtam, hogy mit mondjak neki, nem szerettem volna összeveszni vele. Minden ami történt Adam hibája volt.
Megérkeztem Donnához, örömmel fogadott és mindjárt kérdezte, hogy kérek-e egy kávét, nehezen tudtam csak kimondani azt, hogy kérek. Féltem előre, tudtam, hogy össze fogunk veszni Adam miatt. Kávéfőzés közben faggatott ki, hogy mi történt az este, miért nem mentem vele haza. Nem volt mit tennem, elmondom neki az igazat, tudta, hogy nem tudok hazudni neki, hiszen én Emily voltam a legjobb barátnője, aki soha nem csapná be egy hazugsággal. Röviden, nagy vonalakban mondtam el neki az este történéseit, nem mertem kimondani neki, hogy lefeküdtem Adammel, csak annyit mondtam, hogy nem részletezném, - te is jól tudod szerintem, hogy mit csináltunk.
Donna nagyon mérges volt, látszott rajta, szinte ordított belőle a düh. Szó nélkül ment fel az emeletre a holmimért, majd letette az asztalra, és csak annyit mondott: Tűnjek el! Soha többé nem akar látni!
Beledobáltam mindent a táskámba, felkaptam a kabátomat és elindultam. A kapuban még csak annyit mondtam neki, hogy: Sajnálom, nem én tehetek róla. Örülök, hogy több mint hét évig a barátnőd lehettem.
Adamhez mentem. Elmondtam neki mi történt, ő is azt mondta, hogy ez után már nem akarja látni Donnát. Engem akart. Megint csodálatos éjszakát töltöttünk együtt, felejthetetlen marad számomra az az élmény amit Adam nyújtani tudott nekem.
Otthon is csak róla álmodoztam, kezdtem beleszeretni. Szüleim is észrevették, hogy valami megváltozott rajtam, más lettem, nyugodtabb. Elmeséltem nekik is a történteket röviden, hogy Adam miatt összevesztem Donnával, és ez az ügy nagy hatással volt rám. Donna mindig felélénkített, felpörgetett, bennem volt az állandó tombolás.
Összeveszésünk óta eltelt egy hónap. Adammel csak ritkán találkozunk, állandóan dolgozik. Munkája nincs, abból a pénzből él amit külföldön keresett. Nem kis összegről volt szó, pár ezer euró, ami nálunk nagy szó! Ő mégis ritkán ért rá találkozni velem.
Volt, hogy este felhívott telefonon, menjek el a Britzbe, ott vannak a barátaival.
Dolgozni voltál? Hm? -gondoltam magamban. Persze, hogy nem, csak nekem mondja azt. Néha úgy érzem, hogy az a játék még mindig tart, csakhogy most velem játszik. Nem tudom már pontosan, hogy mit is érzek, szeretetet vagy gyűlöletet. Azt gondolom ez az ő terve lehetett, hogy szétszakítson minket Donnával, hogy végig csak kihasznált. Látta, hogy mi Donnával milyen szoros barátságban vagyunk, és megpróbált tenni valamit, hogy elválasszon minket. Ez csak az én elméletem, nem tudhatom mit miért tesz. Adam örök rejtély marad számomra.
Múlt héten eljött hozzám először, filmet néztünk, beszélgettünk pár szót, aztán hajnal háromkor elindult haza. Hétvégére beszéltünk valamit, hogy majd találkozunk Jilienben. Csókkal búcsúztunk egymástól. Eljött a hétvége, én már készen álltam, ki voltam sminkelve, szépen felöltözve, és vártam. Vártam, hogy hívjon mikor és hol találkozzunk. Írtam neki egy sms-t, hogy mikor találkozunk. Válasznak csak ennyit írt, hogy még a szomszéd városban van, várjak egy kicsit még.
Megőrjít ez a várakozás, sokszor végigfutott fejemben a gondolat, hogy talán nem is ott van ahol mondja, talán Donnával van, talán a barátaival ment el szórakozni, és engem otthon hagyott egyedül. Valamikor hajnal fél egy környékén kaptam az sms-t, hogy vár Jilienben. Elég késő volt, most már nem megyek sehova. Ráhagytam, mérges voltam, hogy miért nem írt kicsit korábban. Dühösen mentem el aludni.
Már eltelt egy hét, hogy nem találkoztunk. Egyedül vagyok, barátok nélkül. Minden társaságot most a szüleim jelentik.
Napról napra, óráról órára megfordul a fejemben egy kérdés: Vajon mi volt a célja? Tényleg én kellek neki, vagy csak játszik velem? És Donna? Mi lehet vele?
Egy kérdés: Vajon játszik velem? Vagy csak én hiszem azt?
Ez a talány is megoldásra vár még.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Hirdetnélek

(Kicsi Lány, 2010.06.16 10:02)

Szia!
Ha van saját könyved,vagy ajánlanál valami könyvet akkor nézd meg a
www.irasaink.lapunk.hu oldalt!

Az élet....

(Adelas, 2010.05.29 15:25)

Hát igen, sajnos az életnek vannak furcsa fintorai, sajnálom, hogy ilyen dolgok mással is megtörténhetnek, ez elég szomorú.
De reménykedhetünk abban, hogy az idő mindent megold. Nekem már minden rendbe jött, kívánom neked is.

szombathely

(vikykee, 2010.05.25 20:17)

mindha a salyát sztorimat olvastam volna csak éppen én lettem volna Donna